Gyermekkor:

- 1975-ben születtem egy kis város, átlagosnak mondható, a megélhetésért küzdő családjába. Egyedüli gyermek voltam. Ez viszont nem jelentett kiváltságot. Keményen neveltek, gyermekkoromtól kivettem a részem a munkában.

- Az általános iskoláig életem átlagosnak mondható. A tanulásban lusta, de jónak tartható voltam. Már akkor is imádtam az állatokat. Óvodás koromtól kezdve állatorvos szerettem volna lenni. Minden állat halála, betegsége, szenvedése mélyen megérintett. Éppen ezért 12-13 éves koromig nem voltam hajlandó húst enni. Nem voltam hajlandó megenni egy ártatlanul legyilkolt állatot. Maximum téliszalámi formájában. :-)

- Középiskolában már mondhatni lázadó természetű voltam. Ez nem a viselkedésemben inkább a gondolkodásmódomban nyilvánult meg. Csendes, kimért, szigorú elvek szerint élő kamasz voltam. A tanulásban csak azokban a tárgyakban jeleskedtem, ami nagyon érdekelt.

- A neveltetésemből fakadóan magammal szemben is igen maximalista voltam. Nem volt ez másképp másokkal szemben sem. Szigorú erkölcsi normákat követeltem meg.

- Lassan rá kellett jönnöm, hogy "egyedi" gondolkodásmódomat nem sokan követik. Nem találtam hozzám hasonló barátokat, embereket. Talán ezért is barátkoztam, mindmáig nálam jóval idősebbekkel. Mások szerint a gondolkodásom koravén, nagyon komoly volt.

- Majd a tudatom létrehozta a saját világát, megvédve önmagát. De erről már a következő Illúziók menüpontban írok.