Miért vágynak arra az emberek, hogy megismerhessék előre a jövőjüket?
 
Én azt gondolom, talán azért, mert a jövő ismerete megnyugvással tölt el. Biztonságérzetet ad. A jövőnk, a sorsunk ismeretével megtudhatjuk mi a helyes út, mi a cél, ami felé haladnunk kell. Ha előre megvan írva a sorsunk és ismerjük azt, akkor nyugodtan hátradőlhetünk a karosszékünkben.
 
Vajon valóban meg van írva a sorsunk előre és nem is befolyásolhatjuk azt?
 
Sokat tűnődtem már ezen a kérdésen. Arra jutottam, hogy egy növénynek meg lehet írva a sorsa, hiszen nem képes csak helyzetváltoztató mozgásra és a külvilág érzékelésére. Hiába is lenne képes döntéseket hozni, maximum a saját halálának meggyorsítására lehet képes. Egy növény képtelen változtatni sorsán, hiszen nem képes a cselekvésre. Teljesen ki van szolgáltatva a környezetének.
 
Talán ugyan ez elmondható néhány egyszerűbb állati létformáról is. Még talán az is elfogadható, hogy az egyetlen tudatosan gondolkodó lény az ember, aki képes döntéseket hozni tudatosan és nem ösztönszerűen. Ám azt gondolom a döntés nem más, mint a sorsunk megváltoztatása. Ennek konkrét, negatív példája az, ha megismeri valaki a sorsát, és úgy dönt nem várja ki míg mondjuk hosszú betegség után, kínok közt fog meghalni, hanem önkezével azonnal véget vet az életének. Hoppá! Tehát képesek vagyunk megváltoztatni a sorsunkat. Ebben a példában lerövidíteni az életünket.
 
Azt gondolom, mindez működik pozitív irányban is, a pozitív nem a jó és rossz jelzője, hanem az időt jelöli. Úgy vélem minden egyes döntésünkkel befolyással vagyunk a sorsunkra. Azt el tudom fogadni, hogy születésünkkor egy előre kódolt sorssal rendelkezünk, sőt testünk genetikailag kódolt része bizonyos ideig működhet csak, pl. veleszületett betegségeknél. Ám úgy hiszem minden egyes döntésünkkel megváltoztathatjuk a sorsunkat, mind az életünk hosszát, mind az életünk minőségét illetően. Szerintem nagy hatással vagyunk az életünkre. Az életünkben minden egyes döntéshelyzet egy útelágazásnak tekinthető, a döntésünktől függ merre haladunk tovább. Azt is elfogadom, hogy ha valaki nem hozza meg a szükséges döntéseit az életében, az az illető nagyrészt az előre „megírt” sorsa forgatókönyve szerint fogja leélni az életét.
 
Összefoglalva tehát: Úgy vélem a sorsunkat minden egyes döntésünkkel folyamatosan befolyásolhatjuk, bizonyos mértékben, bizonyos részeit illetően. Minél tudatosabban hozunk döntéseket, annál jobban kézben tarthatjuk sorsunkat.
 
Hol érzem csapdának a jóslatokat?
 
Abban a pillanatban, hogy én elfogadom másik ember véleményét az én életemet, sorsomat illetően, máris célommá válik az általa felvázolt sorsom. Tehát elkerülhetetlenül befolyásolja az a jóslat az életemet. Az is megeshet, hogy egy nem kívánt jóslatot hallok és minden áron arra törekszem, hogy elkerüljem azt. Ez a kitérő manőver pedig elvonja az összes energiámat, a valódi tudatos tettektől. Szerintem mi vagyunk a saját sorsunk kovácsai, nem teljes, de igen nagymértékben. Legyünk hát felelősek saját magunkkal szemben és vállaljuk fel döntéseinket.
 
Mi a helyzet az asztrológiával?
 
Az asztrológia születéssel kapcsolatos, csillagjegyek jellemzőiről szóló részét tapasztalatim alapján, részben el tudom fogadni. Ám nem gondolom, hogy az emberiségnek 12 alaptermészete lenne. Az asztrológia, mint „jóslás” ágát már nem tartom szerencsésnek. Főleg az újságokban megjelenő, „milyen lesz a mai napom” részeire gondolva. Egyrészt elolvasva nagy hatással lesz ránk, másrészt ha megértjük, hogy nincs két egyforma ember, akkor elfogadhatjuk, hogy nem lehet 12 féle jóslat mindenkire jellemző sem.
 
Szerintem az egyénre szabott asztrológia is zsákutca. Lehet évezredes tapasztalatok alapján teszteket, vizsgálatokat végezni, ismerve a bolygók állását és azok hatását egyes emberekre. Ám ha még élne is velem teljesen azonos ember a földön, akkor az tuti teljesen más körülmények között éli az életét, más idődimenzióban, más a felesége, mások a szülei. Tehát nem én vagyok. Amit vele kapcsolatban leírtak tapasztalatot, az nem is hasonlíthat az én életemhez. Úgy vélem az asztrológia nagymértékben általánosításokon alapszik. Persze pont ezért látjuk úgy, hogy "működik", mert annyira általánosságokban fogalmaz, hogy az természetesen ránk és a velünk történő eseményekre is jellemző.
 
Összefoglalva: Az asztrológia egy "jól működő", általánosításokra épülő, tapasztalati tudomány. Ám mivel nem létezhet két egyforma ember, azonos életkörülményekkel, azonos területen, azonos időben, így nem is lehet mérvadó az egyén számára az asztrológia. Ha pedig elfogadjuk a leírt sorsunkat, akkor itt is az a helyzet, hogy mindaz célunkká, vagy elkerülendő dologgá válik.
 
Amíg nem fogadjuk el, hogy mindenért, ami velünk történik, mi vagyunk a felelősek, addig nem is lehetünk tudatosan befolyással az életünkre. Ez nem könnyű, de legalább nehéz és lehetséges.
 
LL

Az asztrológia és jóslások első rész
 
Azért tartom fontosnak leírni a gondolataimat ezen témákkal kapcsolatban, mert egyre több emberrel találkoztam, akik folyamatosan arra vágynak, hogy megismerjék a jövőjüket.
 
Talán érdemes ott kezdeni, mi is a jövő?
 
A múlt azt gondolom egyértelmű, hogy tovatűnt jelen. A jövőt, akkor a még meg nem történt jelenként lehetne behatárolni. A jelen pedig nem más, mint a most. Egyetlen időpillanat, amiben éljük az életünket, ami folyamatosan tovatűnik, múlttá alakul.
 
Az is jó kérdés, mire lehetünk-e három közül legnagyobb hatással?
 
A múltra fizikálisan már biztosan nem, hiszen, ami megtörtént, azon már változtatni nem lehetséges. A jövőnket megtervezhetjük, a jóslatokat elfogadhatjuk, ám ahhoz, hogy a jövőnk megtörténhessen előbb jelenként fog megjelenni. Vagyis jelen nélkül nincs jövő. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a jövőnk csakis a jelen által képes megvalósulni. Érdekes, hogy a jelen megélését követően a jövőnk múlttá válik.
Hűha! Akkor most, hogy is van ez. Nagyon úgy tűnik számomra, hogy a legnagyobb hatással a jelenben történtek vannak az életünkre. Logikusan adódik a kérdés, hogy ha a múltat nem tudjuk már befolyásolni, a jövőbe pedig a jelenen keresztül vezet az út, akkor számunkra egyetlen dolog fontos a jelen pillanat. Energiánkat, gondolatainkat úgy vélem a jelenre kell összpontosítanunk és a jövőnket mindössze egy elérendő célnak tekintenünk, amit egyetlen pillanat alatt papírra vethetünk, és többé nem kell gondolkodnunk rajta, hanem a jelenben megvalósítani a célunkhoz vezető apró terveinket. A múltból maximum tanulnunk érdemes, ám teljesen hasztalan rágódnunk azon, amire 0% hatással lehetünk, míg a jelenre akár 100%-al. Gondoljunk csak bele mekkora energiát von el a valóban hasznos dolgoktól, hogy emberek naphosszat a múltjukon rágódnak, és a jövőjüket tervezgetik, ahelyett, hogy 100% figyelmet fordítanának a jelenre, amiben az élet zajlik.
 
Szándékosan úgy fogalmaztam a fentebb írtakban, hogy nem lehetünk képesek a fizikailag megtörtént múlton változtatni. Így igaz, fizikailag már képtelenség. Ám a gondolatainkban lehetséges akár a múltunk átírása, átfogalmazása is, az érzéseink, érzeteink szintjén. Ez nagyon fontos megállapítás. Erről a témáról még sokat fogok írni más blogjegyzeteimben. A terápiás célú, segítő beszélgetések egyik alapja ez a megállapítás.
 
Azt tapasztalom, hogy a jelenre koncentrálva, gondolataimat a mostra összpontosítva, túlzás nélkül 80-90%-al hatékonyabbá vált az életem. Felszabadító érzés jelen lenni. Gondolataim már ritkán kalandoznak el, elalvás előtt már nem azt latolgatom, hogy mennyi mindent kell holnap elvégeznem és mennyi mindenre nem jutott ma időm. Nyugodtan alszom el.
 
Folyt. köv.

Címkék: jövő élet hatékonyság asztrológia valóság jóslat titok jóslás jelen teljesség tudatos élet

Illúziók

 2009.04.11. 11:39

Illúziók, avagy a megteremtett valóság:

- Szóval ott tartottunk, hogy nem találtam a helyem a való világban. Nem találtam hozzám hasonló gondolkodású embereket. Ekkor nagyon érdekes és logikus dolog történt. Megteremtettem magamnak egy másik valóságot, ami csak bennem létezett.

- Nos, ez nagyon erősnek hangzik. Még mielőtt bárki azt gondolná ez klinikai eset, előbb néhány szó arról mi is a valóság és mi az illúzió.

- Biztosan veled is előfordult már, hogy vágytál valamire, egy célra és elképzelted azt magadban. Pl. egy széplány vagy fiú láttán elképzelted, milyen lenne, ha vele lehetnél. Nos ez az általunk teremetett illúzió, ami lehet később valóság. Gondolom az is előfordult már veled, hogy alvás közben álmodtál és hírtelen felriadva, azt sem tudtad az álom volt vagy a valóság. Azt sem tudtad hol vagy, és nappal van, vagy éjszaka. Nos igen: a tudatunk nem tud különbséget tenni az elképzelt valóság és a valódi valóság között.

- Visszatérve az én életemhez, pontosan ezt tettem, tudatosan. Amikor elviselhetetlen volt számomra a valódi valóság, megteremtettem magamnak a saját valóságomat, amiben jól éreztem magam. Mintegy szerepjátékot játszottam a saját tudatomban, amit valóságként élhettem meg, és boldog lehettem. A hangsúly itt pontosan azon van, hogy amikor ezt "játszottam" mindvégig tudatában voltam annak, hogy ez nem a valódi valóság, csak kellemes illúzió. Ugyanis ha valaki elveszti a fonalat, és nem tudja megkülönböztetni a valódi valóságot az illúzióitól, azt hívja az orvostudomány tudathasadásnak.

- Hol itt a lényeg? Visszagondolva ez a legjobb "trükk" a világon. Teremtsd meg magadnak a saját világodat, amiben jól érzed magad, képzeld el, hogy az a valóság. Majd valósítsd meg azt a valódi valóságban. Na ezt felejtettem el akkor kamasz fejjel megtenni.

- Kockázatok és mellékhatások: Na igen. Ez volt az illúziók "jó" oldala. Csak van ám ennek egy fordított "rossz" oldala is. Amikor a sikertelenségünket képzeljük el. A félelmeinket vetítjük ki a tudatunkban, szintén illúziók formájában, majd afelé haladunk, amit elképzeltünk. Mondhatjuk azt is, negatív célokat tűzünk ki magunk elé és célként haladunk azok felé. Tehát az a tapasztalatom, hogy a  félelmeinkkel a KUDARCOT tervezzük. Szerintem ez maga a depresszió, ami szerintem nem betegség, csak egy lelki állapot. Amikor úgy érezzük nincs megoldás, nincs kiút. Hmm.

Címkék: depresszió illúzió valóság titok képzelet teremtő képzelet

A kezdetek: Gyermekkor

 2009.04.11. 11:35

Gyermekkor:

- 1975-ben születtem egy kis város, átlagosnak mondható, a megélhetésért küzdő családjába. Egyedüli gyermek voltam. Ez viszont nem jelentett kiváltságot. Keményen neveltek, gyermekkoromtól kivettem a részem a munkában.

- Az általános iskoláig életem átlagosnak mondható. A tanulásban lusta, de jónak tartható voltam. Már akkor is imádtam az állatokat. Óvodás koromtól kezdve állatorvos szerettem volna lenni. Minden állat halála, betegsége, szenvedése mélyen megérintett. Éppen ezért 12-13 éves koromig nem voltam hajlandó húst enni. Nem voltam hajlandó megenni egy ártatlanul legyilkolt állatot. Maximum téliszalámi formájában. :-)

- Középiskolában már mondhatni lázadó természetű voltam. Ez nem a viselkedésemben inkább a gondolkodásmódomban nyilvánult meg. Csendes, kimért, szigorú elvek szerint élő kamasz voltam. A tanulásban csak azokban a tárgyakban jeleskedtem, ami nagyon érdekelt.

- A neveltetésemből fakadóan magammal szemben is igen maximalista voltam. Nem volt ez másképp másokkal szemben sem. Szigorú erkölcsi normákat követeltem meg.

- Lassan rá kellett jönnöm, hogy "egyedi" gondolkodásmódomat nem sokan követik. Nem találtam hozzám hasonló barátokat, embereket. Talán ezért is barátkoztam, mindmáig nálam jóval idősebbekkel. Mások szerint a gondolkodásom koravén, nagyon komoly volt.

- Majd a tudatom létrehozta a saját világát, megvédve önmagát. De erről már a következő Illúziók menüpontban írok.

Címkék: illúzió lázadó lázadó gyermek

A tudatos, boldog élet alapjai

 2009.04.11. 10:00

1. A saját céljaim elérése útján, mindent úgy teszek, hogy azzal NE, vagy csak a legcsekélyebb mértékben ártsak az élet egészének, a Földünknek! (Hiszen én is ezen a Földön élek, ezért magamnak ártanék.)

2. Mindig ÖSZINTE vagyok! Csakis így lehet béke a lelkemben. (Rengeteg energiát elvon a hazugságok kitalálása, fejben tartása, a hazugságok megvédése, elfedése. Nincs egyszerűbb mód az őszinteségnél.)

3. Gyakorlom a teljes elfogadás (valódi szeretet) felszabadító érzését!

4. Jelen vagyok a most pillanatában és bármilyen érzést is kelt az bennem, jót vagy rosszat, elfogadom a jelen pillanatot, úgy ahogy van.

Ha kíváncsi vagy a kibővített változatra, itt megtalálod!

LL
 

Címkék: élet boldogság igazság teljesség tudatos élet

Bevezető

 2009.04.10. 21:12

Kedves Olvasó! 

Örülök, hogy megtisztelsz, és időt szánsz soraim olvasására. Tiszteletben tartom a legdrágább kincsedet, az idődet és igyekszek tömören fogalmazni. 
 

Nos, át is ugornám a szokásos bemelegítést, amiben leírnám kivagyok, honnan jöttem. Csak az számít most ki vagyok. Ha kíváncsi vagy rám kicsit részletesebben, akkor látogasd meg a www.tisztaforras.eoldal.hu –t. 
 

Miért is írom ezt a blogot? 
 

Mert archiválni akarom az utam a tudatosság felé. Továbbá „jelzőtáblákat„ mutatni másoknak, példák során, hogy ők is eligazodhassanak. Én nem osztogatok tanácsokat, nem mondom meg senkinek mit tegyen. Mindenkinek a saját útját kell bejárni önmaga „megtalálásához”. Csakis a saját gondolataimat fogom itt leírni, egyes szám első személyben.


Hasznos időtöltést kívánok! 

Lukács László

 

Címkék: bevezető

süti beállítások módosítása